Hat éven át próbáltalak betörni, Budapest.
Igazán akartam.
De hány éjszaka legyőzni egy várost?
Voltak évek, mikor föléd kerekedtem.
Hasadra ültem.
Kivágott ruhákban jártam és felizgattalak.
Zegzugos helyeken éreztem, enyém vagy.
Lovagoltam rajtad. Játszottunk,
mint az Újbudánál lakó szerelmemmel,
mint a Kodály köröndön lakó szerelmemmel,
mint a Margit hídnál lakó szerelmemmel,
mint a Bocskai úton lakó szerelmemmel,
mint a Pápa téren lakó szerelmemmel.
És nevettünk egymás szemébe,
mint csók előtt két ember,
aki tényleg szereti egymást.
Ezeket a párokat percekig nézem.
Míg el nem mennek a busszal,
míg belém nem jön valaki a járdán.
Ezen kívül más nem történik velem.
Volt egyetem, ami itt tartott,
de az óráknak vége lett.
Van munka, ami itt tart,
de a munkaidő lejár.
Benned vagyok, mégsem érezlek.
Ha elhidegültünk korábban, kivonultam,
hetekig nem keltem fel az ágyból.
Azért csináltam az egészet,
hogy a visszatérések élménye
megmentse fáradt viszonyunkat.
Minden visszatérést vártam.
De én ebben az életben már
egy dolgot nem bírok, és az a várás.
A vonatoknál, amik távolodtak tőled,
közeledtek feléd, időben ott voltam.
A kocsmákban zárásig maradtam.
Ismeretlen részeidet kitapogattam.
Csomópontjaidon végigsimítottam.
Voltam tizennyolc, húsz,
huszonkettő, huszonnégy éves.
És nem zavart, hogy közben százötven lettél.
Neked adtam a fiatalságom.
Ráncosodtam az erőfeszítésektől.
Nem bántam.
Gyönyörű embereket adtál cserébe,
hatalmas sztorikat.
De viccelni előtted is nagyon jól tudtam.
Üres vagyok és nyúzott.
Azt hittem, Budapest, a mi szerelmünkben
megfér mellettem egy másik ember.
Ahogy én is tűröm azt a kétmilliót,
aki nélkül nem tudsz élni.
Nekem nem való, hogy esténként
egyedül menjek haza,
és ne legyél ott az ágyban.
Aztán azzal piszkálj, vigasztalj, zsarolj,
másnak ennyit sem adtál magadból.
Szabadságodat, füstszagodat,
fényeidet szeretem,
de csak egy öreg szerető vagy,
lányok kikacsintása a tapasztalat felé.
Rettegsz attól, hogy lecserélnek.
Pedig nem mennék el.
Nem megyek el.
Nélkülem is te vagy a legszebb.
Szabadságodra, füstszagodra,
fényedre szükségem van.
Már nem akarok neked
rövid szoknyában felvonulni.
Komfortosabb egy kényelmes nadrág.
